“Ahol a szükség, közel a segítség.”

2. rész

Csakhogy… Eddig el kell jutni, felismerni, akarni, és tenni. Mert akadályok voltak és lesznek is mindig. A kezelőorvos először nem javasolta a műtétet, túl kockázatosnak ítélték a daganatok nagysága és elhelyezkedése miatt, maradt tehát a kemoterápia és a sugárkezelés lehetősége. És persze vele az éjjeli pánikrohamok, szívdobogással, nem alvással, az „Úristen hol a hajam, megvan még?” rémült kérdésével. Itt jött el az a pont, amikor kimondtam, hogy EBBŐL ELÉG VOLT!

Az első célomat kitűztem tehát: el kell jutni a műtétig! Méghozzá minél hamarabb, mert habár négy göb alakult ki, ebből két nagy (T3) és két kicsi, de áttét nem volt látható. Ezért nagyon gyorsan felmértem: mit tehetek még a gyógyulásom érdekében én?

56kg-os testsúly, rendszertelen evés-ivás, ennek következtében a reflux, napi 3-4 kávé, dohányzás a rövid körkép, 8 keresztes laboreredmény, erősen savas szervezet, minden, ami kell.

Elhatároztam, hogy nem fogom kínozni magam. Ami jól esik, azt ezentúl is megeszem, megiszom, és nem akartam stresszelni magam a leszokással, tehát ha csökkentett mértékben is, de dohányoztam továbbra is. Persze mindent ésszel, és mértékkel. Ezt a következőképpen valósítottam meg: a reggeli egy kávé maradt, mert anélkül az ébredés nem az igazi. A többi kávét kiváltotta az oxigénes víz, amire természetesen rá kellett szokatni magam. De nem volt lehetetlen feladat, a reggeleket éhgyomorra egy pohár oxigénes vízzel kezdtem. A napi 2,5-3 liter lúgos-oxigénes vizemet pedig úgy ittam, hogy mindig figyeltem az ivás ütemére. Erre tényleg rá kellett szoknom, nem voltam előtte nagy ivó, de két hét elteltével már automatikusan fogyott a vizem a flakonokból, és nem kellett számoljam, hol tartok. Az étkezés: napi ötször-hatszor, nekem a többször, kevesebbet módszere nagyon bevált. A hús megmaradt az étrendemben, sőt, ha megkívántam, megfőztem és megettem a körömpörköltet is, viszont a köret legtöbbször csak zöldség és salátaféle lett, és lehetőség szerint minél többet nyersen fogyasztottam.

A szervezetem tisztulási folyamatának kellemetlen mellékhatása (hasmenés) két hét után megszűnt. A napi több kávé helyett az oxigénes víz adott energiát, eleinte olyannyira, hogy az alvás is nehezebben sikerült J

Naponta fogyasztottam egyre magasabb és magasabb adagokban C vitamint, míg a végén beállt a 3000 mg/napi adagom, ezt tartom azóta is.

Ezzel párhuzamosan elkezdtem céklát fogyasztani nyersen, de mivel a nyers céklának karakteres „föld” íze van, egy kicsit variáltam a dolgon.

(folyt. köv.)

Két héttel a második műtét után

Két héttel a második műtét után (2016. május vége)

Hozzászólások lezárva